Ma reggel rájöttem. Mindenre. Honnan jön a rasszizmus, miért az a sok szörnyűség a Közel-Keleten, és a többi.

A másnaposság miatt. Tényleg. Reggel 8kor felébredtünk a csajommal, iszonyat zúgó fejjel, száraz szájjal, ahogy az lenni szokott egy hat órás poharazgatás után. Ilyenkor reggelire nincs jobb, mint egy jó, húsos döner. Vagy gyros, kinek hogy tetszik.

Elindultunk szerezni, tűzött a nap, minden lépésnél úgy éreztem, hogy sugarai a fájdalmasan ide-oda csapódó agyamat szúrják a szememen keresztül, és egyik rohadék arab sem volt nyitva. A negyediknél már üvöltöttem, és szentül fogadkoztam, hogy egy szál magam lerohanom az Emirátusokat.

Ekkor jött a megvilágosodás. Ennyi a titka. Aki másnapos, az más színű embereket akar ütni, ha nem kap reggelit. Képzeljétek el, hogy vasárnap Jeruzsálemben felébrednek az arabok, és ennének egy jó kis flódnit, kell a szénhidrát ilyenkor, értitek. Nyakukba veszik a várost, de nem találnak édességet, mert minden zárva. Fáj a fejük, tűz a nap - persze, hogy rakétákat kezdenek lőni mindenfelé.

Ugyanez fordítva is igaz, felébrednek a zsidók, ennének egy jó kis kebabot, de mindenhol csak rácsokat, meg "Zárva" táblákat találnak. Már remeg a kezük az éhségtől, tompán lüktet a fejük, lépni sem bírnak - persze, hogy nekiállnak telepeket építeni palesztin területen.

Békésebb lenne a világ, ha minden népnek jutna Quarelin és pezsgőtabletta, és szépen kinyitnának az étkezdék vasárnap reggel.

A sztori vége egyébként annyi, hogy elkúsztunk egy McDonald's ig, vettem több kiló McSzalmonella menüt, és miközben fülig összemustároztam magam, azt üvöltöztem, hogy Isten áldja meg Amerikát.

Ilyen egyszerű ez.