KörútiKocsmák

Bátor gonzó-expedíció: végig a Nagykörúton! Minden megállót megvizsgálunk, minden megállóban lerészegedünk. A vezérelv: nem veszítjük szemünk elől a síneket!

Könyvtáros Testvér mondja

Utolsó kommentek

  • mangorlo: oda én is jártam pár éve, jókat ittunk, és irodalomról beszélgettünk. meg van egy másik kocsma arr... (2009.03.19. 23:28) Az Angyalföldi Eszelős
  • mangorlo: vidámparkot én nagyon nem csípem, de őz zsolti az egy komoly figura, bazmeg amiket az a tag tud me... (2009.03.19. 23:24) Legenda vagyok
  • Meauw: Őzikét és Boholyt is imádom már vagy 6-7 éve folyamatosan. Jó lenne ha lenne folytatás, zenékben, ... (2008.10.27. 22:14) Legenda vagyok
  • Utolsó 20

Félelem és reszketés a Kiskörúton

2008.04.08. 21:22 picidzé

Nem vagyunk hebehurgya alakok, tudtuk, hogy hiba lenne minden előzetes állapotfelmérés, szellemi és fizikai tesztek, próbák nélkül nekiindulni a Nagykörútnak, ezért úgy döntöttünk, hogy egy huszáros oldalvágással egy este alatt végigisszuk a Kiskörutat. Minden várakozásunkat alulmúlóan értelmetlen és brutális pocsolyarészegség lett belőle, Buddha mosolygott, de ne vágjunk a dolgok elejbe.

De. sajnos azt kell mondjam, Dzé már most sem tanúbizonyságot...khm... a való világ szikár tényeihez való legendás ragaszkodásáról... Valójában meglehetősen hebehurgya alakok vagyunk. Mindenféle értelmes ok és racionális magyarázat nélkül vágtunk bele ebbe a nagyon veszélyes emberkísérletbe. És még egy dolog. Buddha nem mosolygott. Vagy ezer démon arcán futott át gonosz, egyetértő vigyor, de Buddha, ő nem mosolygott...

Szóval. Szép, téli este (igen, hetekig geciztünk az első poszttal), Doktor úrral, bátor útítársammal találkoztunk az Örkény színháznál úgy hét óra felé.

- Mr. Livingstone, ha nem tévedek. - fogadott Doktor úr, miközben füléből épp több méter fülhallgatózsinórt bányászott ki. Hiába volt triviális poén, ezen elvihorásztunk egy darabig, majd lementünk a Gödörbe. Alulról építkezünk. Ottan viszont rendezvény volt. Esküdöztem a 32 kilós pénztáros gyereknek, hogy rá sem akarunk nézni a kiállításra, csak innánk egy sört, szigorú volt, és csak 1300 forint lepengetése ellenében kezdhettük volna meg a felkészülést. Különös bájt adott a párbeszédnek, hogy miközben érdeklődtem, Doktor úr a hátam mögül viszonylag hangosan megkérdezte, hogy:

- Mit mond az AIDS-es buzi pénztáros?

De nem lett balhé.  

Az ilyen fokú kristálytiszta, hideg éleslátás persze nem alakul ki egyik napról a másikra. Nem is elég születni rá. Hosszú évek hektoliterben mérhető gyakorlata kell az ilyen sommás és egyben lényegfelismerő összegzésekhez. Kezdőknek így semmiképp nem ajánlanám. Magam is csak 100 kiló feletti könyvtárosok társaságában gyakorlom.

Ugyan a régi idők nagy utazóinak a pénz egyáltalán nem jelentett akadályt, mi annyira budapestiek vagyunk, hogy olcsójános kis iszákos gyökérként bizony sajnáltunk ennyi pénzt. Mit tesz két, lélekben 15 éves 30 körüli alkesz hasonló helyzetben? Elmegy az éjjel-nappalba. Így tettünk mi is, és megvettük...




...az első sört.

Figyelemre méltó a bennszülött bamba arckifejezése, amit a magyar pénz látványa okozott szegénynek.


A már említett tizenéves mentalitással lecsüccsentünk a Gödör fölötti parkban egy padra, és a rendszabályokra viszonylag nagy ívben szarva (mekkora anarchisták vagyunk, haha!) elfogyasztottuk...




...az első sört.


Az Erzsébet tér vadvilága lenyűgöző, igen sokáig figyeltünk egy nagyon-nagyon-nagyon fiatal párt, és azon morfondíroztunk, hogy megéri-e a fáradtságot felállni, és belelökni őket a tóba. Végül győzött a lustaság és a konformizmus. Egy iszonyú idegesítő trükközős biciklistával kapcsolatban felmerült ugyanez, de inkább söröztünk.

 

Azért van abban valami báj (v.ö. kacag a máj) ahogy a két öreg a méla szombati szürkületben a tóparti padon ücsörög és kedvenc talmudi idézeteiket ízlelgeti. És Buddha ezegyszer tényleg mosolyog.

De erről ennyi elég is, hiszen azt ígértük nem lesz homokozás.

(A vonatkozó talmudi történetben Samáj a bölcs és tekintélyes rabbi, a Szanhedrin tagja mérőléccel ver össze egy idegesítő alakot. De tényleg.)

 

//Meg kell jegyeznem, hogy a "Kedvenc talmudi történeteim" meglehetősen vékonyka könyv lenne, alulművelt vagyok e téren. A sztorit Feuchtwanger A zsidó háború-jából ismerem amúgy.//



Ezek után beugrottunk az Örkény színház melletti műintézménybe, na ekkor jött a kultúrsokk. Nem a csapos látványa volt a legrosszabb. Nem is a ragacsos pultokat támasztó hihetetlenül legalja alkeszek. Mindenki járt középiskolába, tehát rendkívül igénytelen kocsmákba, ezen nem érdemes fennakadni. Viszont.


390 az Ászok. Elkerülni. Épphogy kutyafuttában bedobtuk a második sört, majd távoztunk sietve. 

Nos, ezen a helyen igazán semmirekellő, igénytelen esték szoktak kezdődni vagy végződni. Gyanús alakok tesznek eléd gyanúra okot adó italokat gyanakvó arccal. Nem is ajánlanám senkinek, kivéve elkeseredett szuicideknek havasesős novemberi szerdákon útban a Szabadság-híd felé egy tényleg utolsó kevertre. Az ilyenek viszont nem feltétlen vevők az életviteli tanácsaimra, úgyhogy fogalmazzunk így: senkinek nem ajánlom.

//Ha már kevert, osszuk meg felismerésedet a nagyközönséggel: gondoltatok már rá, kedves olvasók, hogy a tuttifrutti azt jelenti, hogy vegyigyümi?//


Nézzétek meg a helyet kívülről, broáf, na.






Éhgyomorra két sör épp elég a magunkfajtának, de nem olyan fából faragtak minket, hogy csak úgy feladjuk az első nehézségre. Haladtunk tovább, körülbelül 50 métert ,mikor telefonált az ügyvédünk, hogy jön és hoz sört. Itt jegyezném meg, hogy remélhetőleg Az Expedíció minden állomásán lesz sztárvendégünk is, most ennek ad hoc az ügyvédünket neveztük ki, aki szavatartó ember, hamar meg is érkezett, és valóban hozott Hunyadi Mátyás márkájú sört. Na ilyet nem szeretnék inni többet, ha van például ööö bármi más, de kuriózumnak jó volt. Meg aztán ott dekkoltunk a szabad madarak sátra előtt, tolni kellett kicsit a mélymagyar hozzáállást.



Ilyen sört se láttunk még!

Ja, és az ügyvédünk új cipőben érkezett, megkért minket, hogy ezt mindenképp emeljük ki. Tessék.



Az ügyvéd új cipője


Szóval a kis bemelegítő gyűlölködés nem is jött olyan rosszul, mert hamarosan megérkezett egy teherautónyi 16 éves hippi, és ezt  az állatfajt nálam jobban csak Eric Cartman utálja, de esetemben ez indokolható azzal, hogy 15 éve én is úgy néztem ki, mint ezek a szerencsétlenek. Csak nem hallgattam szar zenét. Vagyis de, csak nem ilyet. Na mindegy. A harmadik sör (Mátyás) elfogyasztása közben lerohant minket tök egyforma 17 turista néni, tök egyforma Ralph Lauren szemüvegekben, az egyiken pedig annyira csúf papucs volt, hogy kénytelenek voltunk elindulni a Deák térről. Vár minket a Kiskörút, hahó! 

Mint az Igazság Bajnoka, a Lexikális Tudás Netovábbja és a Tények Hercege meg kell jegyezem, hogy a törvényszéki ragadozó nem egyedül érkezett. Nem, nem. Egyáltalán nem. Volt vele valaki. Az Ügyvéd Csaja. Egyemberként csatlakozott a kezdeményezéshez, ami tiszteletet parancsoló tény, ismerve a kezdeményezést. Riszpekt, ahogy Soroksáron mondják. A hippik egyébként üvegből fogyasztják a parkban Jégert, ami a mérleg jegyében születetteknél a jellemerősség jegye, a többieknél szimplán rokonszenves.

Eltévelyegtünk a Dohány utcáig, ahol is kicsit csaltunk, letértünk a Kiskörútról. Zártkörű jelmezbál volt a Katapultban. Komoly. Igazi, régiskola kalózos-udvarhölgyes-aladdinos jelmezbál. Itt már kezdtem azt hinni, hogy hallucinálok, ami persze tök mindegy lett volna, csak jó az ilyet tudni. Betértünk a Zenitbe, ahol az öreg néni képtelen volt kiszolgálni az ügyvédünket megfelelő szendviccsel, amit ő nehezményezett, és ilyenkor meglehetősen nagy gyopár tud lenni, lett is. Az sem segített a helyen, hogy az öreg néni a kiskorú unokáját dolgoztatta. Hiányzott a szakmai tapasztalat, na. Azért a negyedik sört (Guiness) elfogyasztottuk, de borravalót viszonylag keveset hagytunk (eufemizmus, haha), amit az öreg néni az ügyvédünk szerint a "Költse gyógyszerre" fordulattal honorált. Kívánom, hogy szakadjon a nyakadba egy munkaügyi ellenőrzés, te vén kurva! Ti pedig kedves gyerekek, ne menjetek a Zenitbe. Csak.



Az ügyvédünk és a Guiness



Doki és a korsó



Én és a korsó

Doktor úr ugyan erősködött, mikor meghallotta öregnéne kedvességét, hogy menjünk vissza, és basszuk szét a helyet, de szóltam neki, hogy amíg nem vagyunk ganajtúró részegek, addig én szoktam az agresszív barom lenni, úgyhogy legyen szíves fegyelmezni magát. Fegyelmezte. Ritka erős ember ő, a példaképem, na.

Hát igen, a Zenit kocsmakulturális skizofréniában szenved. Hatalmas bárpult, kényelmes bútorzat, tiszta mosdó, korrekt kínálat és hozzá egy elképesztően tahó kiszolgálás. Úgy értem minek belefektetni ennyi pénzt, ha kiutáljuk a vendéget? Ahol Guinness-t szolgálnak fel miért nem hűtik le? A felszolgáló miért vagy egy viselkedészavaros tízéves vagy egy rosszalló tekintetű nyugdíjas napközis nevelő? Miért kék az ég és zöld a fű? Mindegy, az elkötelezettség, a hit az erő még ezen is átsegített minket.


Az expedíció a bennszülöttek tahósága miatt nem állhatott le, így haladtunk szépen tovább. Átkeltünk az Astoria zúgó habjain, Dokit követve a Könyvtár nevű helyre tartottunk, ahol azelőtt még sohasem jártam, de mivel az ELTE területén van, gondoltam, hogy bölcsészkripta. Tényleg az. Épp hangolt egy rockzenekar, a falakról is bölcsészek lógtak, vidám hely, na. Foglalt asztalhoz tudtunk csak leülni, miután hangosan esküdöztünk John Lennon sírjára, hogy tényleg csak egy sör és már itt sem vagyunk.



Doktor úr félelmet nem ismerve átvág a Vérivó Bölcsészek Birodalmán

Viszont egy piercinges, pszichopatakék szemű csaposlányt is kifogtunk, akitől az elfogyasztott négy sör hatására már halálosan rettegtem, de úrrá lettem magamon valahogy és kikértem az ötödiket. Már vagy 9 felé járt az idő és még mindig nem voltunk elvetemült részegek, azért szívószálat is kértünk hozzá.



A bátor felfedezők kinyírják magukat az ötödik sörrel

Valószínűleg ennek köszönhetően egy korsóval később, mikor megpróbáltam vécére menni, nem mertem benyitni, mert a stilizált könyvespolcnak kifestett falról azt hittem, hogy tényleg az, és nem mertem megkockáztatni, hogy leszakítom. Ezért kiténferegetm, és az ELTE közepén vizeltem. Nem is volt baj, legalább volt egy kis retróhangulatom, diáksziget pover. Később kiokosodtam, a mellékelt ábrákon az expedíció bátor tagjai vizelni mennek.



Doktor úr pisálni megy



Könyvtáros testvér pisálni megy


Itt viszont meg kell álljunk pár dicsérő szó erejéig. Korrekt berendezés, szolid árak és a halálos adag tízszerese huszonegy éves bölcsészlánykákból. Meglepő újdonság, hogy a bölcsészkar is változik. Már nem csak a fekete kötött a menő, a magyarszakosok is rájöttek, hogy a tudományos alapokra építő modern ruhaipar egészen vonzó és friss színekkel kényeztet el minket olyan izgalmas nevek alatt, mint kék, sárga, piros és zöld.

//Én erre hivatalból nem figyelhetek, ugye...//

Öt sör nem sör, mentünk tovább. Nyilvánvaló következő célpontunk a Múzeum cukrászda, mely elnevezés az eufemizmus egyik általam ismert csúcsa. Cukrászda, hát hogyne. Buliba menet, buliból jövet is nyitva van, általában tele van takony részeg emberekkel. Csodás hely. A vécéhez vezető lépcső viszont igen meredek.




Megittuk a hatodik sört, és itt kezdett teljesen szétesni az este. Kulisszatitok: próbáltam jegyzeteket készíteni, na ezekből már másnap sem értettem semmit. Annyi maradt meg a Múzeumból (mert leírtam), hogy Doktor úr fennhangon esküdözik, hogy annyira bebaszik, hogy alkoholra gondolni se tudjon másnap. A túra pikantériája ugyanis az volt részéről, hogy ment másnap reggel 6-ra szavazatszámláló bizottságba. (Előre ellövöm a poént, de tényleg sikerült eljutnia oda időben.)
- Hazámra gondolok elsősorban. - mondta komoly, államférfihez méltó, érces hangon, majd ledöntött egy fél korsó búzasört sokat látott torkán.

A jogállam oszlopa, egy európai értelemben vett alkoholista. Az a másnap tényleg másnap volt. Három óra alvás után még részegen de már másnaposan tizenhárom órán át igazoltatni a polgárokat... Sosem hittem a közvetlen demokráciában.

Hat sör már tényleg sok nekem, ettől a ponttól a jegyzeteim átláthatatlanok, emlékből meg kevés van, de azért lássuk. Irány az Irish Cat. Letántorogtunk a lépcsőn, kikértük a szintén félelmetes, kitetovált csaposlánytól a hetedik sört, és vadul támasztottuk a pultot, nehogy kidőljön. Én legalábbis úgy éreztem, hogy dől.



A második ijesztő csapos egy este alatt


A hetedik sör után észrevettem, hogy az üzletvezető a kardigánomban van. Kétségbeesetten gondolkodtam, hogy vajon egy sörért adtam-e oda neki, de rájöttem, hogy van rajtam is egy kardigán. "Álmomban két részeg voltam és ittam egymással." - mondott ekkor egy Karinthy-parafrázist az expedíció valamelyik tagja, valószínűleg nem az, akin kék kardigán volt, de ki emlékszik már minden részletre?

Az ügyvédünk a nyolcadik sört már nem várta meg, búcsút vett tőlünk és hazament.



Persze az Eirische Katzéban sosem csalódik az ember. Vállalható áron mért szesz mellett hagynak ücsörögni az otthonos bárpultnál, miközben ropogós harmincas csajok mulatnak nem túlzottan idegesítő zenére. Hát vágyhatunk-e ennél többre testvéreim? Nem esnénk azzal a túlzott nagyravágyás bűnébe, népe az úrnak? Hát hogy a picsába ne feleim?

A nyolcadik után átmentünk a Monyóba. Vicceset nem tudok írni, mert azon kívül, hogy megittuk a kilencedik sört, nem emlékszem semmire.





Innen átmentünk egy helyre, aminek nem emlékszem a nevére, majd Doktor úr elmondja. Itt annyi történt, hogy a jubileumi, tizedik sör elfogyasztása közben rendkívül sokat röhögtem két vén, külföldi nő picsogásán, "outside the box thinking" meg "kickoff-meeting" meg ilyeneket beszéltek fél 12 körül egy kocsmában, hát menjenek már a vérbe, de komolyan. Hogy miről beszélgettünk, mit csináltam még, arról halvány fogalmam sincsen, de másnap, a fényképek tanulmányozása után már legalább értettem, miért van tele a kabátom zsebe amerikai mogyoróval.



Az utolsó sör és a mogyoró



A Névnélküli Hely



Egyszer véget ér a lázas ifjúság

For sale pub oh yes. Irresistable, I mean ha van hétszázad egy sörre, itt ingyen kapod hozzá a mogyorót. A héját meg a földre dobhatok, otthonos istállóhangulatot teremtve mintegy. Mármint nem tudom, ez kinek mennyire otthonos, én mindenesetre falusi családból származom. Ha az ötletes ötvenes kategóriába tartozó dán marketingvezetők sem zavarnak, akkor pedig egyenest kihagyhatatlan. A kiszolgálás minden esetre annyira profi, hogy még akkor és ránk is úgy néztek, mintha afféle rendes emberek lennénk. Ezt mondani pedig versenyképes lenne a fentebb írt eufemizmussal... Mellettünk amúgy két magyar lány próbált összejönni két olasz arccal, közös nyelvnek valami végzetes irracionalitással az angolt választva, amit persze a négyből egyikük sem beszélt. Olyanok voltak, mintha valami Beckett darabot próbálnának. Amennyire én meg tudtam ítélni...

Innen a megfáradt utazók hazafelé vették útjukat. Gondolom. Annyi biztos, hogy valahogy a Dózsa György úthoz teleportáltam magam, ahol elértem - csodák csodája - az utolsó 75-ös trolit.



Fáradt utazók éjfélkor

A többi néma csend.


15 komment

Címkék: túra

A bejegyzés trackback címe:

https://korutikocsmak.blog.hu/api/trackback/id/tr9417486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marcica 2008.04.13. 11:02:37

Nahát dZé, ez angyon szép volt!
Mesélj még, elalvás előtt e Te meséidet fogom olvasni!

Trinity · http://hangtarnok.klog.hu 2008.04.13. 17:04:10

vidéki lévén, örömmel olvasom soraid a fővárosi kocsmákról...várom a folytatást...
Szoktál másnapos lenni?

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2008.04.13. 17:43:45

A másnaposság Isten ajándéka. Ráébreszt a világ duális természetére. Kéjre fájdalom, derűre ború, bulira cudar másnaposság.

Igen, pokolian másnapos szoktam lenni, de megtisztulási folyamatnak fogom fel.

Bandika 2008.04.14. 10:36:34

Azert a nagykorutat nem usszatok meg 10 sorrel, mar ha egyben csinaljatok... :)))

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2008.04.14. 10:55:47

Neeem, a nagykörutat sok szakaszra osztjuk, legalább 10 alkalom, mire megtámadhatjuk móriczot.

jacquesfoche 2008.04.14. 11:53:42

Az utolsó hely neve: For Sale

csavarhuzo · http://csavarhuzo.blog.hu 2008.04.14. 13:50:11

aztamindenit, dekur#@ szomjas lettem!
grat, jól indul a blog

Gáborka 2008.04.14. 14:33:18

egy dolgot nem értek csak, mitől volt félelmetes az a második tetovált pincércsaj, meg én amúgy sem hiszem el hogy ilyen van, hogy ilyen sok sör lenne a kiskörúton, ottan csak a török van hajnal 4-5 körül:-)....Doki megyünk Ügyvégy Úrral vonatozni újra?:-) G.

Smith 2008.04.17. 04:06:28

Dzé,

Ha kell vese vagy máj szóljatok.
Kijevi import, overnight.

dr. Sigmund Fraud 2008.04.17. 22:01:06

Gáborka,
arccal a vasút felé...

Gáborka 2008.04.21. 09:55:57

Doktor Zetor

erről kérdezzük meg Ügyvégy Urat aki a vasút után...immáron ÍVMONTAN reinkarnációjaként sármőrködik hangjával arccal a vasút felé

balage 2008.04.30. 15:12:42

Hát, skacok, ez kemény lehetett. Gimnazista korom óta nem próbáltam szívószállal a sört, de ti megmutattátok, hogy lehet ezt 30 körül is:-D

Az Örkény melletti fostos helyet látásból ismerem, de soha nem tévedtem még be. Mikor lesz rövidezés, hm?

picidzé · http://librarian.blog.hu/ 2008.04.30. 18:39:39

Rövidezéssel rövidtávon nem számolunk, attól mindig hamar hányok. Köszönjük amúgy a zelismerést, igyekszik a zember.

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.05.10. 13:15:43

szégyen gyalázat, hogy erre a blogra csak most bukkanok rá :)

nagyon ismerősek a helyzetek, nosztalgia meg minden :D

megy a kedvencekbe, zárszóként meg annyit, hogy mérleg vagyok ÉS üvegből iszom a jégert, ha

:)