KörútiKocsmák

Örülök, hogy 1980 előtt születtem. Örülök, hogy voltak zűrzavaros éveim, örülök, hogy jártam alternatívnak titulált koncertekre (alternatív a f@szom, rakenroll, mondaná a poszt tárgya), örülök, hogy megismertem például a Sziámit, a Karabélyt, vagy éppen a Vidámparkot. 13 éves lehettem, mikor a Budai Parkszínpadon lépett fel a Sziámi és vendégként a Vidámpark. 90 fokos fordulat volt az életemben. Azelőtt nem láttam még ilyen szintű züllést, nem kellett hányáson átlépkednem, fuldokolnom a füsttől, és tökrészeg énekest sem láttam még, aki a tetves kurva anyjába küldi a közönséget a számok közti szünetben.

Őz Zsolt zseni. Zseniális szövegíró, jó zenész, alkoholista, nonkonformista, legenda, aki a mai napig éli a rakenrolt. (Az megvan, mikor lement reggeliért, összefutott egy haverral és négy napig ittak? Persze kulcs csak nála volt, a lakásban raboskodó barátnőjénél nem.) Néha szétesik két hónapra, vagy hatra, néha nem iszik négy évig, néha könyvet ír, néha zenél.

Hogy jön ez ide?

Találkoztam Lotterfeld Boholy bukott íróval a Boráros téren, aki egy szemmel láthatóan hajléktalan taggal ücsörgött egy padon, békésen söröztek. Talán ennyiből világos, hogy Őz szarul néz ki. Persze utoljára úgy '97 körül láthattam, azóta pedig sok vörösbort folyt el a Nádasban Csepelen. Mondjuk Őzhöz mindig hozzátartozott, hogy borostás, félrészeg, és - ha éppen véletlenül egy hete iszik - büdös is kissé, de akkor is.

Lépd át, ha büdös a bácsi
és víz helyett a vérben fürdik

De neki mindent szabad.

Bohollyal kocsmába mentünk, Őz elment elintézni valami ügyeit, de utánunk jött a Zsiráfba*, aztán leült, és nem lehetett lelőni, mesélt-mesélt-mesélt. Azt tud. Ontotta magából a sztorikat, amiket még úgy is élmény volt így első kézből hallani, hogy egy részüket már ismertem. Őz pörög, mint majom faszán stanicli. Annyira, hogy az általában bőbeszédű és helyettem is beszélő Boholy sem mondott órákon keresztül túl sokat. Őz mesélt a fociról, Csepelről, bulikról, barátnőkről, érintettük József Attilát és Arthur Koestlert, Lovasit, Müller Pétert, a Szigetet, bulikat, részegséget, betegséget, nőket, és nagyjából mindent a világon.

sírva vigad a tüdõ, és puffad a máj
borzasztó ez a kóceráj

Még egy kört!

(avagy Őz és Boholy isznak)

Na és persze ittunk. Tízig. Ekkor felhívtam a tudakozót, hogy mikor megy éjszakai usz Törökbálintra, mert Őz kezdett fogalom nélkül lenni, majd átmentünk a Pávába, ahol újabb sörök és sztorik következtek.

Régi képeit mutatja nekem ez az
egyenes jellemû képmutató

Én 11 felé hazakóricáltam, a többiek sem maradtak már túl sokat, de az a kis idő hosszúnak tűnt, ha Boholynak hinni lehet.

Lotterfeld: óh
tezsvér
nem élek
végem van
:)
Lotterfeld: az őz még nekiállt erőszakoskodni plusz sörér, utána meg
jött a paráival és
fel kellett tenni az éjszakai buszra, mint egy gyereket

Már 15 éve is azt mondta mindenki, hogy Őz pár hónapon belül halott lesz. Abban mondjuk még rakenroll is lett volna. Most, 39 évesen már ne haljon meg. Soha.

* A Liliom utcai Zsiráf hihetetlen hely. 10ig van nyitva, folyton bömböl a rockzene, a berendezés - a csocsóaasztal kivételével - a 70es évekből maradt vissza, a kriminálisan olcsó házisör tényleg kriminális, a csapos néni pedig általában két hihetetlen nagydarab ürgével kártyázik forintos alapon, a közönség pedig 16 éves wannabe tüntetőkből és nyugdíjasokból áll.

adios ayer

...y bienvenidos hoy...

Új rovatunk is lesz, mert a túra lassan halad. Egyenként vesézünk ki helyeket, amik nagyon tetszettek, vagy nagyon nem. Ez utóbbi kategóriából következzék most egy, a Queen.

Iszonyatosan idegesítő hely, valahogy mégis ott kötünk ki időről időre. Talán azért, mert nem rossz a fröccs, viszont olcsó, de ez a legtöbb pozitívum, amit el lehet mondani erről a foshalomról.
 
Belépve beleütközünk a bárpultba, balra boxokat, jobbra hiperigénytelen körasztalokat találunk, a boxokhoz egy kurva nagy plazmatévé is jár. Ezen mindig valamilyen sportműsor megy, amivel engem a világból ki lehet kergetni. Jójó, megyek néha meccset nézni kocsmába, se akkor azért megyek. Idegesít a villogás, meg a csúf focisták, na.

Egyébként pedig mindegy, hol ül le az ember, rá se basznak a felszolgálók. Tegnap 16 percet vártam, mire szíveskedett odafáradni a gyökér. Tudom, ilyenkor el kell menni a vérbe, de cimborák voltak ott, hozzájuk ültem be. Ja, a pincérek. Van nem olyan rossz is, de simán akkora tróger is, aki cigizve veszi fel a rendelést. Integetésre, kiabálásra se reagálnak.

Általában valami fos zene bömböl a hangszórókból. Tucctucc.

Tegnap távoztam, a többiek még maradtak, odamentem a pulthoz fizetni. A csávó nem volt hajlandó arra, hogy gecizzen a számlával, megmondta, mennyit hagyjak ott a többieknek.

Ez milyen már. Kerüljétek a helyet, egy fillért se hagyjatok ott.

Erről akkor ennyit.

Long story short, ahogy a zangolok mondták, Sebeők János, a hivatásos elmebeteg a közelben lakik, és néha betér. Tegnap is betért, vizelt egyet a mellékhelyiségben, majd távozott.

Ennyi.

Holnap indulunk.

Isten veletek!

Első állomás alább.

Kellemes meglepetéssel szolgált az ügyvédünk, akit a Kiskörúti túránkról szóló beszámolónkban már megismerhettetek. Május elsején Athénban volt, és röviden beszámol nekünk arról, hogy milyen odakint a majális. Köszönjük, riszpekt!

Drága Feleim!

Tekintettel a nemzetközi munkásmozgalomra és a népek barátságára, míg ti itthon múlattátok az időt, az Athéni elvtársakat látogattam meg.

A görög proletárok még mindig a gaz immmprealisták igájában nyögnek, bár éppen ottlétemkor sikítottak és üvöltöttek az előadó hölgyek. A nép pedig zúgott, mint a Volga!

Ezt tényleg komolyan kell venni, csak úgy zúgott-zengett a munkásmozgalom.

Eccóval Göröghonban nem piros betűs ünnep a Május Elseje.

A görög elvtársakat nem kell félteni, öntudatosak és sztrájkolnak, kint ragadt honfitársnőnk szerint néha hónapokig, pl a tanárok.

Nem értettem mire jó ez nekik, de kiderült, hogy a görög munkások otthonaikban sztrájkolnak, tehát nem kell pingpongozniuk és kártyázniuk a villamos-remizben, hanem otthon szürcsölik az ouzojukat….metaxájukat…

Szóval az ottani május 1 tisztán mozgalmi, sehol Koós János, sehol Gyurcsány Ferenc (honnan tudja a windows helyesíró programja, hogyan kell írni a min. eln nevét? Rejtély…..) csak proletárforradalom, de az permanensen.

A sör-virsli perec háromszöget nem láttam, de nem is nagyon kerestem

Körúti Ügyvéd
Athén
Stúdió!

Nézegessetek görög mozgalmat! Klikk a képre, tán nagyobb is  lesz.

 

Tárgy
Az örömhír az alábbi.

Azért persze fura.

Mármint, hogy csomó cégek vagyonokat költenek arra, hogy a népek tudjanak róla, hogy mi újság. Én mindenesetre célravezetőnek találom ezt a levelet. Menjetek oda ti is. És igyatok pl. sört. Végülis ennyi.
(Hogy ki lehet Rita, fogalmam sincs. De látatlanba' is szeretem...)




Sent: Thursday, May 08, 2008 2:09 PM
Subject: Rita sörözot nyitott, nézzetek be hozzá! (és igyatok pl. sört!)
(Csengery Rita kérésére küldöm körbe a levelet)
Sziasztok Sörkörös Barátaim!
MEGNYITOTTUK SÖRÖZŐNKET Óbuda szívében!
Cím: III. Bokor u. 17-19. (A Nagyszombat utcai Amfiteátrumnál.)
III. oszt. árakkal működünk.
Szeretettel várunk! Szólj a barátaidnak is!
Csengery Rita

 

Régi hagyomány már a kis társaságunkban, hogy a forradalmi munkásság osztályharcos ünnepét a párt és a kormány vezetőjével ünnepeljük.

Szeretettel várunk 2008. május 1.-én a Városligetbe a Nagyrétre, ahol ismét egy kellemes napot tölthetünk együtt sok-sok vidám rendezvény kíséretében a munka ünnepén!

- írta az MSZP köremailje szerdán. Az járt a fejemben, hogy ez pont nekünk való amikor május 1.-jén felébredtem és nekiindultam a majális meglátogatásának. Amúgy kb. a tizedik majális az életünkben, nagy meglepetés nem érhet minket, mit veszíthetünk ha kimegyünk? Otthon mégse ülhetünk, nem? Erre gondoltunk a Könyvtáros Testvérrel, akivel finoman szólva is megátalkodott szociopatának számítunk, már ami a kikapcsolódás címén tanúsított viselkedésünket illeti.

Nos, tévedés volt.

Tegyük hozzá, hogy valóban azt gondoltuk már ezelőtt 8 évvel is, hogy nem érhet minket meglepetés a majálison. Ekkor ünnepelte Horváth Tibor énekes 10. szakmában töltött évét az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szakszervezetének színpadán, ahol a világ legelképesztőbb nyereményjátékának beharangozója így hangzott: "Aki a most következő kérdésre helyesen válaszol, az nyer egy szórólapot!"

Komolyan baszki.

A nap nem volt szegény bizarr fordulatokban.

Kezdődött azzal, hogy egy 300 Ft. értékű nyakkendő viselésére köteleztem Doktor urat, hogy legyen rajta vörös.


Gyanút foghattam volna persze, amikor a Felvonulási téren egy kerekesszékes tánccsoport palotás előadásába keveredtünk. „Jellemerősítő, mint mondjuk a hólapátolás.” mondta Réka -aki alkalmi (?) társunkká szegődött aznap - valamire Bundinak, - aki Eltökélt Jellem - de sajnos nem tudtam figyelni mert a tánccsoport felől Michael Flatley zenéjét hozta a szél, úgyhogy inkább elindultunk a majális felé.

Itt jegyezném meg, mennyire gyűlölöm az egyformásdit. Kurvára nem vagyunk egyformák. Egyenlők igen. De ez nem azt jelenti, hogy nyolc kerekesszékesnek palotásoznia kell. Szörnyű. Szánalmas. Borzasztó.

Hát, a majális az egy csoda.

Értelmetlen, kaotikus kavarodás, és mindenki úgy érzi, itt bármiféle kompromisszum nélküli, vállalhatatlan dolog büntetlenül elkövethető. Harminc méteren belül árulnak pokrócról román sportcipőt, pedálos turult, lejárt szavatosságú borotvahabot és irodalmat, és az idei favoritot az indiánzenét. A második álazték álzenész bandáig bírtuk amikor is kénytelenek voltunk meginni:



az első sört. További kalandok a klikk után.

Ma reggel rájöttem. Mindenre. Honnan jön a rasszizmus, miért az a sok szörnyűség a Közel-Keleten, és a többi.

A másnaposság miatt. Tényleg. Reggel 8kor felébredtünk a csajommal, iszonyat zúgó fejjel, száraz szájjal, ahogy az lenni szokott egy hat órás poharazgatás után. Ilyenkor reggelire nincs jobb, mint egy jó, húsos döner. Vagy gyros, kinek hogy tetszik.

Elindultunk szerezni, tűzött a nap, minden lépésnél úgy éreztem, hogy sugarai a fájdalmasan ide-oda csapódó agyamat szúrják a szememen keresztül, és egyik rohadék arab sem volt nyitva. A negyediknél már üvöltöttem, és szentül fogadkoztam, hogy egy szál magam lerohanom az Emirátusokat.

Ekkor jött a megvilágosodás. Ennyi a titka. Aki másnapos, az más színű embereket akar ütni, ha nem kap reggelit. Képzeljétek el, hogy vasárnap Jeruzsálemben felébrednek az arabok, és ennének egy jó kis flódnit, kell a szénhidrát ilyenkor, értitek. Nyakukba veszik a várost, de nem találnak édességet, mert minden zárva. Fáj a fejük, tűz a nap - persze, hogy rakétákat kezdenek lőni mindenfelé.

Ugyanez fordítva is igaz, felébrednek a zsidók, ennének egy jó kis kebabot, de mindenhol csak rácsokat, meg "Zárva" táblákat találnak. Már remeg a kezük az éhségtől, tompán lüktet a fejük, lépni sem bírnak - persze, hogy nekiállnak telepeket építeni palesztin területen.

Békésebb lenne a világ, ha minden népnek jutna Quarelin és pezsgőtabletta, és szépen kinyitnának az étkezdék vasárnap reggel.

A sztori vége egyébként annyi, hogy elkúsztunk egy McDonald's ig, vettem több kiló McSzalmonella menüt, és miközben fülig összemustároztam magam, azt üvöltöztem, hogy Isten áldja meg Amerikát.

Ilyen egyszerű ez.

Ezennel felélesztem a megboldogult subbacultcha hírlevél celebspotting rovatát! (Igazából nem is kéne feléleszteni, mert ezt lopta el pofátlanul az index, de mindegy is.) Persze a blog jellegéből adódóan ez kissé más lesz - csak olyan celebekről írunk majd, akikkel kocsmákban találkoztunk.

Rövid, nem nagyon vicces történet, de remélem, hogy lesz majd több, meg jobb.

Tegnap úgy adódott, hogy várnom kellett húsz percet, Találgassatok, hova mentem várakozni. Perszehogy. Na jó, de azért, mert esett az eső. (Találjátok ki, hogy hova mentem volna, ha tűz a nap.) Betértem valahová (ez most nem kocsmakörkép), lefutott a standard eljárás: csőlátás, pulthoz oda, első korty le, mély, addiktológusok által jól ismert sóhaj, körülnézés.
Mellettem ivott Kárász Zénó, Ádám Tamás és egy általam nem ismert valaki. Sokkal több nincs is a sztoriban, mert azt még a subbacultcha is többször megírta, hogy Zénó mennyire szét van esve mindig, nem volt másképp tegnap sem. Azt az unalomig ismert sztorit mesélte, hogy az eszkimóknak hány szavuk van a hóra, de mindig félbeszakították szegényt. (Mi az, hogy 56? 56? Magyarkodsz itt nekünk? Ha-ha-ha.) Szóval szopatták, na. Majd Ádám Tamás így szólt szakálla mögül:

- Zéncikém, ez nem volt valami erős. //remélem, jól értettem a becenevet

Zénó: na-na...naon lennvaok?

ÁT: Hát ja, tegnap jobban ment. egészségedre.

Ennyi van a sztoriban. Ja, meg annyi, hogy Ádám Tamás még mindig baszott vastag könyvekkel jár kocsmába. Régen az Amigo bárban láttuk sokszor Doktor úrral, ahogy óárkig olvas, és közben szépen bebaszik. Kultúr-alkesz. Én is ilyen  szeretnék lenni, ha nagy leszek. Rajta tegnap nem látszott, hogy készen lenne, és baromi jól mesél. A Família Kft-ről akkor ennyit.

Ha kocsmában láttatok celebet, írjatok! Avagy subbacultcha módra: megverted / megdugtad / lehánytad valamelyik közepesen híres köcsögöt egy kocsmában? Írj!

Nem vagyunk hebehurgya alakok, tudtuk, hogy hiba lenne minden előzetes állapotfelmérés, szellemi és fizikai tesztek, próbák nélkül nekiindulni a Nagykörútnak, ezért úgy döntöttünk, hogy egy huszáros oldalvágással egy este alatt végigisszuk a Kiskörutat. Minden várakozásunkat alulmúlóan értelmetlen és brutális pocsolyarészegség lett belőle, Buddha mosolygott, de ne vágjunk a dolgok elejbe.

De. sajnos azt kell mondjam, Dzé már most sem tanúbizonyságot...khm... a való világ szikár tényeihez való legendás ragaszkodásáról... Valójában meglehetősen hebehurgya alakok vagyunk. Mindenféle értelmes ok és racionális magyarázat nélkül vágtunk bele ebbe a nagyon veszélyes emberkísérletbe. És még egy dolog. Buddha nem mosolygott. Vagy ezer démon arcán futott át gonosz, egyetértő vigyor, de Buddha, ő nem mosolygott...

Szóval. Szép, téli este (igen, hetekig geciztünk az első poszttal), Doktor úrral, bátor útítársammal találkoztunk az Örkény színháznál úgy hét óra felé.

- Mr. Livingstone, ha nem tévedek. - fogadott Doktor úr, miközben füléből épp több méter fülhallgatózsinórt bányászott ki. Hiába volt triviális poén, ezen elvihorásztunk egy darabig, majd lementünk a Gödörbe. Alulról építkezünk. Ottan viszont rendezvény volt. Esküdöztem a 32 kilós pénztáros gyereknek, hogy rá sem akarunk nézni a kiállításra, csak innánk egy sört, szigorú volt, és csak 1300 forint lepengetése ellenében kezdhettük volna meg a felkészülést. Különös bájt adott a párbeszédnek, hogy miközben érdeklődtem, Doktor úr a hátam mögül viszonylag hangosan megkérdezte, hogy:

- Mit mond az AIDS-es buzi pénztáros?

De nem lett balhé.  

Az ilyen fokú kristálytiszta, hideg éleslátás persze nem alakul ki egyik napról a másikra. Nem is elég születni rá. Hosszú évek hektoliterben mérhető gyakorlata kell az ilyen sommás és egyben lényegfelismerő összegzésekhez. Kezdőknek így semmiképp nem ajánlanám. Magam is csak 100 kiló feletti könyvtárosok társaságában gyakorlom.

Ugyan a régi idők nagy utazóinak a pénz egyáltalán nem jelentett akadályt, mi annyira budapestiek vagyunk, hogy olcsójános kis iszákos gyökérként bizony sajnáltunk ennyi pénzt. Mit tesz két, lélekben 15 éves 30 körüli alkesz hasonló helyzetben? Elmegy az éjjel-nappalba. Így tettünk mi is, és megvettük...




...az első sört.

Korunk nem sok teret hagy a lánglelkű felfedezőnek. Nincs a térképeken fehér folt, az egyesített térelméleten a világ lenagyobb koponyái dolgoznak, az irodalomban sem szólt már igazán nagyot semmi jó ideje. Mit tehet két kalandvágyú ifjú, ha valamit mégis hozzá akar tenni az emberiség kultúrtörténetéhez? Kocsmába mennek.

Teszik persze mindezt alapos felkészülés után és szigorú szabályok szerint, hiszen abból még semmi jó nem származott, hogy csak úgy elindul valaki bele a vakvilágba. Koncepciónk szerint tehát expedíciónk végighalad Budapest egyik legveszélyesebb és embert próbálóbb szakaszán, a Nagykörúton. Feszített tempóban kívánunk végighaladni a 4-es villamos vonalán. Irányelveink a következőek:

1. Mindig olyan helyen iszunk, ahonnan látszik a villamosmegálló.
2. Semmi buzulás!
3. Igyekszünk mindig toposzt választani az alkalomnak, ami illeszkedik is a helyszínhez. Gyanítom, hogy a Moszkva téren vodkázni fogunk.
4. Buzulás kizárva!
5. Szeretnénk minden alkalommal sztárvendéget is hívni, nehogy megunjuk egymás társaságát. 14 éven át mondjuk nem sikerült, de ki tudja.
   
6. Nem buzulunk!
   

Carmina Burana
In taberna quando sumus

/Weöres Sándor fordítása/

Itt a kocsma, vár a pince,
kancsó telve, lámpa hív be.
Bor mellett a kockát rázzuk,
jó sorsunkat így vigyázzuk.
Víg az élet, nő a mámor,
nóta száll a vén kocsmából.
Hogyha ti is meghalljátok,
vidám kedvvel hallgassátok!

Jó bor járja, sűrűn nyelnek,
ének csendül, kockát vetnek.
Akinek nincs szerencséje,
elvész háza, földje, pénze.
Fortúnának jó barátja
nyerhet tőlük egyre-másra.
Könnyen jött pénz könnyen elmegy:
ihat a nép, ünnepelhet.

Éljen, ki a jó bort szereti.
Főleg éljen, aki fizeti.
Másodszor éljen, aki hozta,
harmadszor éljen minden kocsma.
Negyedikre éljen az Alma Mater,
Ötödikre éljen a kicsapott fráter.
Hatodszor éljen minden szép leányka,
hetedszer éljen erdők vad zsiványa.

Nyolcra éljen koldus, béna, sánta,
kilencre éljen a kocsmáros lánya.
Tízre a távoli gályarabok,
tizenegyre a jóhúsú kismalacok,
tizenkettőre éljen a hajnali fény,
tizenháromra éljen az ifjú, a vén.
Éljen császár, éljen pápa,
minden szent a bibliába'!

Borban fürdik asszony, férfi,
borban gyermek, borban néni.
Borban józan, borban részeg.
Borban bátor, borban félszeg.
Borban fürdik úr és szolga,
borban fürge, borban lomha,
borban okos, borban mafla,
borban kutya, borban macska.

Borban fürdik anyja, lánya,
borban minden unokája,
borban fivér, borban nővér,
borban sovány, borban kövér.
Borban fürdik szegény, gazdag,
borban vékony, borban vastag,
borban csendes, borban hangos,
borban koldus, borban rangos.

Három hordó bor leszaladt.
Három hektót érts ez alatt.
Szomjas, száraz, bő a torkunk,
nincsen másra semmi gondunk.
Itt a kancsó, benne bor van,
rajta pajtás, húzd meg gyorsan!
Aki pedig nem lett részeg,
nem is nyer majd üdvösséget!