Ezennel felélesztem a megboldogult subbacultcha hírlevél celebspotting rovatát! (Igazából nem is kéne feléleszteni, mert ezt lopta el pofátlanul az index, de mindegy is.) Persze a blog jellegéből adódóan ez kissé más lesz - csak olyan celebekről írunk majd, akikkel kocsmákban találkoztunk.

Rövid, nem nagyon vicces történet, de remélem, hogy lesz majd több, meg jobb.

Tegnap úgy adódott, hogy várnom kellett húsz percet, Találgassatok, hova mentem várakozni. Perszehogy. Na jó, de azért, mert esett az eső. (Találjátok ki, hogy hova mentem volna, ha tűz a nap.) Betértem valahová (ez most nem kocsmakörkép), lefutott a standard eljárás: csőlátás, pulthoz oda, első korty le, mély, addiktológusok által jól ismert sóhaj, körülnézés.
Mellettem ivott Kárász Zénó, Ádám Tamás és egy általam nem ismert valaki. Sokkal több nincs is a sztoriban, mert azt még a subbacultcha is többször megírta, hogy Zénó mennyire szét van esve mindig, nem volt másképp tegnap sem. Azt az unalomig ismert sztorit mesélte, hogy az eszkimóknak hány szavuk van a hóra, de mindig félbeszakították szegényt. (Mi az, hogy 56? 56? Magyarkodsz itt nekünk? Ha-ha-ha.) Szóval szopatták, na. Majd Ádám Tamás így szólt szakálla mögül:

- Zéncikém, ez nem volt valami erős. //remélem, jól értettem a becenevet

Zénó: na-na...naon lennvaok?

ÁT: Hát ja, tegnap jobban ment. egészségedre.

Ennyi van a sztoriban. Ja, meg annyi, hogy Ádám Tamás még mindig baszott vastag könyvekkel jár kocsmába. Régen az Amigo bárban láttuk sokszor Doktor úrral, ahogy óárkig olvas, és közben szépen bebaszik. Kultúr-alkesz. Én is ilyen  szeretnék lenni, ha nagy leszek. Rajta tegnap nem látszott, hogy készen lenne, és baromi jól mesél. A Família Kft-ről akkor ennyit.

Ha kocsmában láttatok celebet, írjatok! Avagy subbacultcha módra: megverted / megdugtad / lehánytad valamelyik közepesen híres köcsögöt egy kocsmában? Írj!